Intézménymutató:
Alexandru Papiu Ilarian Fõgimnazium/Liceum (Marosvasarhely)
1990. január 28.
Marosvásárhelyen nagy izgalmat váltott ki a Bolyai Farkas Középiskola magyar tannyelvű líceummá történő visszaállítása. A Nemzeti Megmentési Front Maros Megyei Tanácsa jan. 18-i ülésén elhatározta, hogy a marosvásárhelyi Papiu Ilirian Líceumot román, a Bolyai Farkas Líceumot magyar tannyelvűnek nyilvánítja. Az említett osztályok és tanárok átköltöztetésére a tanév végén kerül sor. Weszely Tibor a Nemzeti Megmentési Front Marosvásárhely Tanácsa Végrehajtó Bizottságának alelnöke, a tanügyi bizottság elnöke emlékeztetett: a nagy hagyományú, négyszáz évig magyar nyelvű középiskola, a Bolyai Farkas Líceum 1960-ban elvesztette magyar jellegét. Felső utasításra a Bolyaiból osztályokat vittek át a román Papiu Ilirianba és a Bolyaiba román osztályokat indítottak. A közös tevékenységek lassan egynyelvűek lettek, minden gyűlést, közös foglalkozást románul kellett tartani, el kellett távolítani a magyar feliratokat. A közös iskola az asszimiláció rejtett formája. Most jelent meg a Közoktatási Minisztérium január 26-i közleménye, mely szerint "A nemzeti kisebbségek anyanyelvi oktatásának jelenlegi szervezeti struktúrája az egész 1989/1990-es tanévre változatlan marad" /Béres Katalin: Helyzetjelentés utóirattal.= Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 28./
1991. március 8.
Kincses Előd, a marosvásárhelyi események koronatanúja /akinek távoznia kellett az országból/ összefoglalta a marosvásárhelyi jelentés hiányosságait. A jelentés szerint a pogromoknak szükségszerűen be kellett következniük, mert ez az ár, amit fizetni kellett a demokratizálódásért. Valójában a pogromok a demokratizálódás megakadályozását, a szekuritate visszaállítását célozták. A jelentés nem szól a megyei Nemzeti Megmentési Front jan. 19-i határozatáról: szept. 1-jétől vissza kell állítani a Bolyai Farkas Líceumot magyar, a Papiu Líceumot román intézményként, kijelentve, hogy de jure jan. 19-től mindkét intézményt ilyen jellegűnek nyilvánítják. Ez igazolja, hogy a magyar iskolák visszaállítását Marosvásárhely románjainak többsége helyeselte. Ebből következik, hogy a jogos magyar követelés csak ürügy volt a magyarellenes hangulatkeltésre. A Romániába szállított magyar könyvekkel kapcsolatban elmondható, hogy besszarábiai románoknak százezer számra küldenek román könyveket. A jelentésből kimaradt, hogy a Vatra Romaneasca már februárban elhatározta: márc. 15-ét magyarellenes propagandára kell felhasználni. A márc. 16-i gyógyszertári csatáról a jelentés nem mondja ki, hogy a Nemzeti Egység Ideiglenes Tanácsának határozata értelmében a város valamennyi gyógyszertárára visszakerült a román mellé a magyar gyógyszertár felirat is. A márc. 19-i eseményekről szóló jelentés nem tartalmazza, hogy a tüntetést, Kincses Előd foglyul ejtését és alelnöki tisztségéről való lemondatását Ion Judea ezredes, a Vatra Romaneasca vezetőségének megbízásából szervezte meg. ? Felvételek igazolják, hogy a román tüntetők a főtéren bevárták a felfegyverzett román parasztok megérkezését, és együtt mentek az RMDSZ-székházhoz. A jelentés elhallhatja, hogy a Maros megyei vezetés felkérte Ion Iliescut, hogy utazzon Marosvásárhelyre, azonban Iliescu azt válaszolta, ilyen feszült helyzetben nem utazik a városba. A jelentés nem említi, hogy Constantin Cojocaru tábornok, Maros megye katonai parancsnoka megtagadta Kincses Elődnek, a Nemzeti Egység Ideiglenes Tanácsa /NEIT/ alelnökének felszólítása teljesítését. Kincses azt követelte, hogy a magyar és román tüntetőket a hadsereg válassza szét, és biztosítsa Marosvásárhely védelmét az esetleges újabb beözönlés ellen. A Maros megyei ügyészség azonosította Csipor Sntal, Gémesi István és Kiss Zoltán gyilkosait, de nem helyezte őket vád alá. Sütő András egyik bántalmazóját is azonosították, de nem gyilkossági kísérletért, hanem csendháborításért vonták felelősségre. Vasile Tira őrnagy, aki irányította Sütő András elleni támadást, Formanek Ferenc és Pécsi Ferenc szatmári NEIT-vezetők foglyulejtését és lemondatását, még mindig szabadlábon van, a hadsereg állományában. Nem vonták felelősségre Ion Judea ezredest, Ion Seriescu tábornokot, Gheorghe Gambra ezredes rendőrparancsnokot és Constantin Cojocaru tábornokot. /Kincses Előd: A marosvásárhelyi jelentés hiányosságai. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 8./
1999. június 25.
Maros megyében öt líceumban szerveztek felvételi vizsgát a középiskolák magyar tagozatán induló osztályokba. A Bolyai Farkas (200 hely), az Unirea líceumokban (50 hely), a Papiu Ilarian Kollégiumba (50 hely), a szászrégeni Lucian Blaga és Petru Maior líceumokban (25 hely) minden helyet betöltöttek. Azon líceumok és szakközépiskolák betöltetlen maradt helyeire, ahol nem szerveztek felvételit, szombaton, jún. 26-án jelentkezhetnek a diákok. Marosvásárhelyen a Pedagógia Líceumban filológia szakon 6, míg nevelőket képző szakon 3 hely betöltetlen, a Gheorhge Sincai Szakközépiskolában filológia szakon 9 hely, az Elektromaros Líceum reál- természettudományok osztályában 14 hely, az Építészeti Szakközépiskolában a műszaki rajz szakon 15 hely, a segesvári Mircea Eliade Líceum magyar filológia szakán 3 hely, a marosludasi szakközépiskola teszmészettudomány-reál osztályában 12 hely, a bándi líceum matematika- informatika osztályában 11 hely, a dicsőszentmártoni elméleti líceum reál osztályában 12, filológia szakon 8 hely van. A sikertelenül vizsgázó diákok eredményeik függvényében kérhetik felvételüket az Avram Iancu Szakközépiskola textil osztályába (16 üres hely), vagy a Faipari Szakközépiskola falfeldolgozó osztályába (20 hely), esetleg a Traian Vuia Szakközépiskola szerelő szakára (9 hely) is. /Szombaton lehet jelentkezni a maradt helyekre. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 25./
2001. december 24.
Tőkés András tanár dec. 20-án felháborodottan ismertette az RMDSZ Területi Képviselők Tanácsával a Papiu Líceumban történteket: a román igazgatónő fel akarja számolni a magyar informatika osztályt. Tőkés András elmondta, hogy Marosvásárhelyen három magyar matematika-informatika osztály van, kettő a Bolyaiban, egy a Papiuban. Az igazgatónő, kihasználva azt, hogy a Papiuban a tanári kar többségében román, nem akarta, hogy legyen magyar informatika osztály. Tőkés András tiltakozott az igazgatónőnél, erre ő ajánlotta: támogatja a magyar informatika osztály indítását, ha Tőkés közbenjár az iskola hőközpontjának felszereléséért. Tőkés András emlékeztetett: még Ceausescu alatt sem akarták megszüntetni a magyar tagozatot. Négy éve nincs a Papiunak magyar aligazgatója. Az igazgató és három aligazgató közül egyik sem magyar, ezért tudnak mindent megcsinálni. Tőkés András az RMDSZ támogatását kérte ebben az ügyben. /Mózes Edith: Egy különös ajánlat. Magyar informatika osztály - hőközpontért cserébe! = Népújság (Marosvásárhely), dec. 24./
2002. április 12.
Ion Iliescu elnök ápr. 11-én Csíkszeredában tett látogatást. Sajtóértekezletén a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Gimnáziumban kialakult helyzet kapcsán kijelentette, nem érti, miért kell etnikai tisztogatáshoz folyamodni. Az államfő szerint az iskola diákjai "helyesebben fogják fel a valóságot". Hozzátette: az Oktatásügyi Minisztériumnak és a helyi önkormányzatnak "elfogadható megoldást" kell találnia. - "A marosvásárhelyi Bolyai Farkas Gimnázium kizárólag magyar tannyelvű intézménnyé való átalakítása érzékeny kérdés, ezért a helyi hatóságok feladata azt megoldani" ? nyilatkozta ápr. 11-én Ecaterina Andronescu tanügyminiszter. A demokraták után a Nemzeti Liberális Párt (NLP) is tiltakozott az ellen, hogy a Bolyai Farkas Gimnáziumot magyar tannyelvű, az Alexandru Papiu Ilarian Középiskolát pedig román tannyelvű oktatási intézményekké alakítsák. Markó Béla szövetségi elnök a Szabadság kérdésére a következőképpen reagált az államfő kijelentésére: Jó lett volna, ha az államelnök tájékozódik, mielőtt nyilatkozik erről a kérdésről ? mondotta. Marosvásárhelyen egy magyar tannyelvű középiskola sem létezik, ellentétben Kolozsvárral, Zilahhal, Szatmárnémetivel, Nagyváraddal, Araddal, Nagybányával, Székelyföldről nem is beszélve. /Iliescu: Érthetetlen "etnikai tisztogatás" Marosvásárhelyen. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 12./
2002. április 13.
A Bolyai Farkas Gimnázium helyzetét "ésszerűen" kell rendezni, hogy biztosítva legyen a kisebbségi jogok védelme, ez azonban ne vezessen "mozaiktársadalomhoz", jelentette ki Adrian Nastase kormányfő a prefektusokkal tartott szokásos pénteki, /ápr. 12-i/ távértekezletén. "A megoldásokat figyelmesen össze kell egyeztetni az együtt élők és továbbra is együtt élni kívánók részéről jövő jelzésekkel, akik különböző nyelveket beszélnek az egyetlen hivatalos román nyelv mellett", mondta Nastase. Hangsúlyozta, csakis a román és az európai értékekkel összeegyeztethető megoldásokat kell alkalmazni. A miniszterelnök meggyőződését fejezte ki, hogy a szaktárca elfogadja majd az "ésszerű, igazságos, az európai normáknak megfelelő javaslatokat, amelyek a diákok és az oktatók javát szolgálják". Ecaterina Andronescu oktatási miniszter személyesen elemzi a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Gimnázium és az Alexandru Papiu Ilarian középiskola kapcsán kialakult helyzetet, ennek érdekében hamarosan Marosvásárhelyre utazik. A miniszter asszony a sajtónak elmondta, személyesen kíván beszélni a marosvásárhelyi önkormányzat képviselőivel. /Nastase: Ésszerűen kell rendezni a Bolyai-gimnázium helyzetét. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 13./
2002. április 20.
A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége közvéleményt adott ki, ennek értelmében üdvözlik a kormányzó Szociáldemokrata Párt és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség közötti együttműködési megállapodást, amelyben a felek egyetértenek a román anyanyelvű oktatás helyreállításában a marosvásárhelyi Papiu Ilarian Gimnáziumban, illetve a magyar anyanyelvű oktatás helyreállításában a Bolyai Farkas Gimnáziumban a 2002-2003-as tanévtől kezdődően. Károsnak és veszélyesnek tartják az együttműködési megállapodás alkalmazásának megakadályozását célzó politikai praktikákat. /Közlemény. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 20./
2005. május 27.
A bukaresti Adevarul, a legtekintélyesebb román napilap a sovinizmus felé kezd tájolódni, állapította meg Barabás István. Május 21-én a lap első oldalán nagyméretű fénykép jelent meg: vastag rácsok mögül gyermekek néznek szembe az olvasóval, szalagcím ad magyarázatot: A kormány jóváhagyta az óvodák, iskolák, líceumok és egyetemek etnikai különválását. A rácsoktól határolt gettó tehát az önálló magyar iskolát jelképezi. Május 25-én az Adevarul vezércikkben figyelmeztetett: ha a magyar gyermek külön iskolában tanul, nem sajátíthatja el az állam nyelvét, miáltal a későbbiekben megfosztja magát az érvényesülés lehetőségétől. A vezércikk címe: Az RMDSZ pótvizsgára bukik toleranciából. A kisebbségi törvénytervezetről van szó. Eszményi megoldásnak az Adevarul a multikulturalitást, vagyis az etnikumok együttélését tartja. Tizenöt évvel ezelőtt Ion Iliescu akkori államelnök, ugyancsak az iskola kapcsán, előszeretettel emlegette a bantusztanizálódás veszélyét, sugallván általa, hogy afrikai törzsek sorsa vár a magyarságra, ha külön iskolákra áhítozik. A George Pruteanu és Selejan ortodox püspök vezette rohamosztag nyolc évvel ezelőtt székelyföldi munkalátogatása alkalmával szörnyülködve tette közzé a Romania Mare hasábjain, hogy a gyermekek szünetekben magyarul beszélnek egymással, az iskolák folyosóin magyar feliratok láthatók, a könyvtárakban magyarországi kiadványok sorakoznak. Innen már csak egy lépés, hogy elveszítsük Erdélyt! – sugallták a szerzők. Az Adevarul egyik elriasztónak szánt példája a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Líceum, ahová 2002 óta románok nem felvételizhetnek. A vezércikk csak azt hallgatja el, hogy ez az iskola 400 éven át, még a két világháború között is önálló magyar intézmény volt, míg a román tanulók számára ott volt – és van – a Papiu Ilarian Líceum. Trianon előtt is Magyarország területén, többek között Brassóban, Szebenben, Naszódon hírneves önálló román gimnáziumok működtek zavartalanul. /Barabás István: Az Adevarul multikulturális étrendet javasol. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 27./
2007. április 14.
A tavalyi sikereken felbuzdulva idén is megrendezték a Sapientia-ECN programozói versenyt a Sapientia Egyetem Marosvásárhelyi Műszaki és Humán Tudományok Karán. „Az egyetem évek óta részt vesz az ACM (Association for Computing Machinery) egyik legrangosabb, egyetemistáknak szervezett programozói világverseny délkelet-európai regionális döntőjén, ezért úgy határoztunk, hogy a hatékonyabb felkészülés érdekében hasonló stílusú versenyt szervezünk” – tájékoztatott Kátai Zoltán egyetemi adjunktus, az esemény főszervezője. A vetélkedő idén nemzetközi méretűvé nőtte ki magát, ugyanis a kar hat három-három fős csapata mellett a Debreceni Egyetemet egy, a Babes–Bolyai Tudományegyetemet két, a Kolozsvári Műszaki Egyetemet egy, a Petru Maior Egyetemet két, a Bolyai Farkas Elméleti Líceumot két, a Papiu Ilarian Líceumot két, az Elektromaros Líceumot egy, a szászrégeni Petru Maior Iskolaközpontot egy és a székelyudvarhelyi Tamási Áron Gimnáziumot egy csapat képviselte. Az angol nyelven folyó programozói vetélkedővel a diákok hatékonyabban fel tudnak készülni a nemzetközi versenyekre. /Ferencz Melánia: Programozói verseny a Sapientián. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 14./
2009. március 27.
Kinevezése utáni első vidéki látogatásán Oana Badea, a Tanügyminisztérium kisebbségi oktatásért felelős államtitkára váratlan bejelentést tett Marosvásárhelyen. Kifejtette: helyesebb lenne, ha a Bolyai Farkas-, illetve az Alexandru Papiu Ilarian-gimnáziumokat ismét vegyes tannyelvű iskolákká alakítanák. „Javasolni fogom a Maros megyei tanfelügyelőségnek, hogy tárgyalják újra a két gimnázium helyzetét, az ügyet ugyanakkor felvetem Ecaterina Andronescu miniszter asszonynak is” – nyilatkozta Oana Badea. Mint ismeretes a Bolyai Farkas Gimnázium visszamagyarosítása éppen Andronescu előző miniszteri mandátuma alatt, az RMDSZ és a Szociáldemokrata Párt között létrejött egyezség alapján történt. „Nem vagyok híve annak, hogy ahol nincsenek gondok, ott mi magunk gerjesszünk. Mert a Bolyaiban és a Papiuban jelenleg valóban nincsenek efféle problémák. Van viszont egyéb gondunk, ami megoldásra vár” – szögezte le Matei, Maros megyei főtanfelügyelő. Az államtitkár kijelentése a Bolyai igazgatóját is váratlanul érte. „Úristen, már itt tartunk?” – csodálkozott el Bálint István. Rámutatott: visszamagyarosítása után a Bolyai Farkas Gimnázium bebizonyította, hogy ha megkésve is, de a politikum helyes döntést hozott. /Szucher Ervin: A Bolyai „koedukálását” javasolja az államtitkár. = Krónika (Kolozsvár), márc. 27./
2009. március 27.
Kinevezése utáni első vidéki látogatásán Oana Badea, a Tanügyminisztérium kisebbségi oktatásért felelős államtitkára váratlan bejelentést tett Marosvásárhelyen. Kifejtette: helyesebb lenne, ha a Bolyai Farkas-, illetve az Alexandru Papiu Ilarian-gimnáziumokat ismét vegyes tannyelvű iskolákká alakítanák. „Javasolni fogom a Maros megyei tanfelügyelőségnek, hogy tárgyalják újra a két gimnázium helyzetét, az ügyet ugyanakkor felvetem Ecaterina Andronescu miniszter asszonynak is” – nyilatkozta Oana Badea. Mint ismeretes a Bolyai Farkas Gimnázium visszamagyarosítása éppen Andronescu előző miniszteri mandátuma alatt, az RMDSZ és a Szociáldemokrata Párt között létrejött egyezség alapján történt. „Nem vagyok híve annak, hogy ahol nincsenek gondok, ott mi magunk gerjesszünk. Mert a Bolyaiban és a Papiuban jelenleg valóban nincsenek efféle problémák. Van viszont egyéb gondunk, ami megoldásra vár” – szögezte le Matei, Maros megyei főtanfelügyelő. Az államtitkár kijelentése a Bolyai igazgatóját is váratlanul érte. „Úristen, már itt tartunk?” – csodálkozott el Bálint István. Rámutatott: visszamagyarosítása után a Bolyai Farkas Gimnázium bebizonyította, hogy ha megkésve is, de a politikum helyes döntést hozott. /Szucher Ervin: A Bolyai „koedukálását” javasolja az államtitkár. = Krónika (Kolozsvár), márc. 27./
2009. november 12.
Többen kérdezték Kincses Elődtől, mit szól Kuszálik Péternek a Sütő Andrásról írott legújabb irományához (Purgatórium, Pro-Print Könyvkiadó, Csíkszereda, 2009). Sütő András tevékenységét Kuszálik is két fő szakaszra bontja, a második szakasz 1970-től, Az anyám könnyű álmot ígér megjelenésétől számítható. Azoknak, akik a nyílt elnyomás időszakában olvasták a művet, nem kell bizonygatni, hogy milyen katartikus élményt jelentett. Sütő András 1970 előtti korszakáról kortársai sokat írtak, ezzel az időszakkal nem foglalkozik, írta Kincses Előd, de nem hagyhatja szó nélkül Kuszáliknak az 1970 utáni időszakkal kapcsolatos tévedéseit, inszinuációit. Kuszálik hosszú oldalakon keresztül bizonygatja azt a koncepciós álláspontját, hogy Sütő Andrást a román kommunista hatalom részéről tulajdonképpen semmilyen retorzió sem érte. Ezzel szemben a nyolcvanas években már az is bűnnek számított, ha valaki baráti viszonyt ápolt a neves íróval. Kincses állítását saját szekuritátés megfigyelési dossziéjából származó, a Maros megyei pártvezetésnek szánt jelentéssel támasztja alá, amelyet az akkori megyei parancsnok, Constantin Ioana vezérőrnagy jegyzett. A következőket állította: „a fentnevezett (Kincses Előd) a nacionalista megnyilvánulásairól ismert Sütő András íróhoz közeli személy, családilag látogatják egymást és gyakran találkoznak más, külföldön és belföldön hasonlóan megnyilvánuló alakokkal, elsősorban a Magyar N. K. -ból. ” A parancsnok a jellemzést a következőképpen zárja: „véleményünk szerint (Kincses Előd) ellenséges viselkedése és az a magatartás, amely jellemzi, nem egyeztethető össze a Maros Megyei Ügyvédi Kamara alelnöki tisztségével. ” Ebből a tisztségéből le is váltották, és helyette egy olyan magyar kollégát választottak, aki nem volt Sütő András barátja. Kincses édesanyja ruhásszekrényébe rejtette el – az író kérésére – azokat az írásokat, amelyeket Sütő András meg akart óvni egy esetleges házkutatás esetén. A fordulat évének őszén pedig édesanyja hetente látogatta a Sütő családot és csak tőle tudhatta meg – telefonon – a Budapesten élő Ágnes lányuk azt, hogy apja egyelőre szabadlábon van, mivel Sütő Andrást telefonon külföldről nem lehetett hívni! Elfogadhatatlan kuszáliki okfejtés az 1990-es marosvásárhelyi fekete március történelemhamisító bemutatása. A szerző két olyan „tekintélyre” hivatkozik, akik történetesen Kolozsváron élték át a pogromkísérletet. Gáll Ernőtől idézte: „a pogrom, amelynek kockázatát – mint néhány nappal ezelőtt írtam – Sütő kész volt vállalni, kitört és egyik áldozata éppen ő lett, akit félig agyonvertek és fél szemét is elvesztette” és „emlékezzünk csak Szabó Gyula mondására (1992-ből): „aki bottal köszön, annak doronggal felelnek”. Kuszálik azzal is dicsekedett, hogy március 20-án nem volt ott a főtéren, mivel voksait „a parlamentáris demokrácia elsőbbségét vallókra” adja. Abban az időben Romániának nem is volt parlamentje, a későbbiekben az általa létrehozott parlamenti rendszert maga Ion Iliescu volt államelnök is eredeti, „originális” demokráciaként határozta meg. A marosvásárhelyiek jól emlékeznek arra, hogy 1990 januárjától milyen magyarellenes uszításba kezdett az akkor egyetlen helyi román napilap, a Cuvantul Liber és a bukaresti televízió, noha akkor még szó sem volt a Kuszálik által elítélt február 10-i gyertyás-könyves tüntetésről. És azt is illene tudnia, hogy néhány román értelmiségi, egy nappal azután, hogy 1989. december 26-án aláírta a „Barátság platformját”, a Papiu líceum tanári szobájában létrehozta a Vatra Romaneascat! Sütő András 1990. március 19-én nem „bottal köszönt”, hanem az RMDSZ-székház előtt a Kincses Előd lemondatása ellen utcai tüntetésre készülő, elég jelentős számú magyart arról győzte meg, hogy menjenek haza, mert nem akarnak erőszakos összecsapásokat. Ezt a közismert, nagy nyilvánosság előtt történt Sütő-beszédet meg nem történtté tenni valóban csak egy „ördög”(i) ügyvéd teheti, egy igazi ügyvéd teljesen elveszítené a hitelét. Még egy tipikus, felelőtlen kuszáliki szurka-piszka: a Sütő András Baráti Egyesületről lábjegyzetben közli: „Marosvásárhelyen 2008 júniusában létrehozott szűk körű társaság alakuló ülésén mérges vita alakult ki arról, hogy ki a legérdemesebb az egyesület vezetésére”. Az egyesület alapító okiratát Kincses szerkesztette, ott volt az alakuló ülésen, egyáltalán nem volt vita arról, hogy ki legyen az elnök, mindnyájan az egyesület megalapításának ötletgazdáját, Sütő régi barátját és harcostársát, Nagy Pált kérték, hogy vállalja el e tisztséget, amit rövid szabódás után meg is tett. Kuszálik még azt is hozzáfűzte, hogy e kis epizódhoz illő a közismert mondás: „a nagy emberek sírján dudva terem és barátok”. Kincses megkérdezi: ki itt a dudva és ki a barát? /Kincses Előd: Az ördög ügyvédje és a tények. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 12., újraközölte: Krónika (Kolozsvár), nov. 13./
2009. november 12.
Többen kérdezték Kincses Elődtől, mit szól Kuszálik Péternek a Sütő Andrásról írott legújabb irományához (Purgatórium, Pro-Print Könyvkiadó, Csíkszereda, 2009). Sütő András tevékenységét Kuszálik is két fő szakaszra bontja, a második szakasz 1970-től, Az anyám könnyű álmot ígér megjelenésétől számítható. Azoknak, akik a nyílt elnyomás időszakában olvasták a művet, nem kell bizonygatni, hogy milyen katartikus élményt jelentett. Sütő András 1970 előtti korszakáról kortársai sokat írtak, ezzel az időszakkal nem foglalkozik, írta Kincses Előd, de nem hagyhatja szó nélkül Kuszáliknak az 1970 utáni időszakkal kapcsolatos tévedéseit, inszinuációit. Kuszálik hosszú oldalakon keresztül bizonygatja azt a koncepciós álláspontját, hogy Sütő Andrást a román kommunista hatalom részéről tulajdonképpen semmilyen retorzió sem érte. Ezzel szemben a nyolcvanas években már az is bűnnek számított, ha valaki baráti viszonyt ápolt a neves íróval. Kincses állítását saját szekuritátés megfigyelési dossziéjából származó, a Maros megyei pártvezetésnek szánt jelentéssel támasztja alá, amelyet az akkori megyei parancsnok, Constantin Ioana vezérőrnagy jegyzett. A következőket állította: „a fentnevezett (Kincses Előd) a nacionalista megnyilvánulásairól ismert Sütő András íróhoz közeli személy, családilag látogatják egymást és gyakran találkoznak más, külföldön és belföldön hasonlóan megnyilvánuló alakokkal, elsősorban a Magyar N. K. -ból. ” A parancsnok a jellemzést a következőképpen zárja: „véleményünk szerint (Kincses Előd) ellenséges viselkedése és az a magatartás, amely jellemzi, nem egyeztethető össze a Maros Megyei Ügyvédi Kamara alelnöki tisztségével. ” Ebből a tisztségéből le is váltották, és helyette egy olyan magyar kollégát választottak, aki nem volt Sütő András barátja. Kincses édesanyja ruhásszekrényébe rejtette el – az író kérésére – azokat az írásokat, amelyeket Sütő András meg akart óvni egy esetleges házkutatás esetén. A fordulat évének őszén pedig édesanyja hetente látogatta a Sütő családot és csak tőle tudhatta meg – telefonon – a Budapesten élő Ágnes lányuk azt, hogy apja egyelőre szabadlábon van, mivel Sütő Andrást telefonon külföldről nem lehetett hívni! Elfogadhatatlan kuszáliki okfejtés az 1990-es marosvásárhelyi fekete március történelemhamisító bemutatása. A szerző két olyan „tekintélyre” hivatkozik, akik történetesen Kolozsváron élték át a pogromkísérletet. Gáll Ernőtől idézte: „a pogrom, amelynek kockázatát – mint néhány nappal ezelőtt írtam – Sütő kész volt vállalni, kitört és egyik áldozata éppen ő lett, akit félig agyonvertek és fél szemét is elvesztette” és „emlékezzünk csak Szabó Gyula mondására (1992-ből): „aki bottal köszön, annak doronggal felelnek”. Kuszálik azzal is dicsekedett, hogy március 20-án nem volt ott a főtéren, mivel voksait „a parlamentáris demokrácia elsőbbségét vallókra” adja. Abban az időben Romániának nem is volt parlamentje, a későbbiekben az általa létrehozott parlamenti rendszert maga Ion Iliescu volt államelnök is eredeti, „originális” demokráciaként határozta meg. A marosvásárhelyiek jól emlékeznek arra, hogy 1990 januárjától milyen magyarellenes uszításba kezdett az akkor egyetlen helyi román napilap, a Cuvantul Liber és a bukaresti televízió, noha akkor még szó sem volt a Kuszálik által elítélt február 10-i gyertyás-könyves tüntetésről. És azt is illene tudnia, hogy néhány román értelmiségi, egy nappal azután, hogy 1989. december 26-án aláírta a „Barátság platformját”, a Papiu líceum tanári szobájában létrehozta a Vatra Romaneascat! Sütő András 1990. március 19-én nem „bottal köszönt”, hanem az RMDSZ-székház előtt a Kincses Előd lemondatása ellen utcai tüntetésre készülő, elég jelentős számú magyart arról győzte meg, hogy menjenek haza, mert nem akarnak erőszakos összecsapásokat. Ezt a közismert, nagy nyilvánosság előtt történt Sütő-beszédet meg nem történtté tenni valóban csak egy „ördög”(i) ügyvéd teheti, egy igazi ügyvéd teljesen elveszítené a hitelét. Még egy tipikus, felelőtlen kuszáliki szurka-piszka: a Sütő András Baráti Egyesületről lábjegyzetben közli: „Marosvásárhelyen 2008 júniusában létrehozott szűk körű társaság alakuló ülésén mérges vita alakult ki arról, hogy ki a legérdemesebb az egyesület vezetésére”. Az egyesület alapító okiratát Kincses szerkesztette, ott volt az alakuló ülésen, egyáltalán nem volt vita arról, hogy ki legyen az elnök, mindnyájan az egyesület megalapításának ötletgazdáját, Sütő régi barátját és harcostársát, Nagy Pált kérték, hogy vállalja el e tisztséget, amit rövid szabódás után meg is tett. Kuszálik még azt is hozzáfűzte, hogy e kis epizódhoz illő a közismert mondás: „a nagy emberek sírján dudva terem és barátok”. Kincses megkérdezi: ki itt a dudva és ki a barát? /Kincses Előd: Az ördög ügyvédje és a tények. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 12., újraközölte: Krónika (Kolozsvár), nov. 13./
